Hétfőn volt az első napom az iskolában.Biztos vagyok benne,hogy vannak emberek,akik érthető módon nem ismerik az itteni iskolarendszert,ezért először megpróbálom ezt felvázolni.Elsősorban azt kell tudni,hpgy itt szinte csak magán iskolák vannak és ezeknek is a 98%-a katolikus.Az iskolákban kötelező az előírt egyenruha,nincs külön gimi illetve általános,hanem egybe van az egész,ebből kifolyólag gimnáziumi felvételi sincsen.Az "általános" nyolc évet ölel magába a "gimi" pedig mindössze hármat.Az osztályzatok ugyanolyanok,mint nálunk,tehát az 5-ös a legjobb és 1-es a bukó.Én másodikos vagyok a gimirészen és egy különleges osztályba járok,ugyanis az iskolák koedukáltak,de az én osztályom az,ahol csak lányok vagyunk ráadásul összesen 11-en beleértve engem és egy másik cserediákot,aki szintén a YFU-val jött csak ő Észtországból.Az osztályomnak tagja egy olyan lány,aki nemrég tért haza olaszországból ugyanis ott volt cserediák fél évig.Az iskola ahova járok redszeresen fogad cserediákokat,jelenleg öten vagyunk az iskolában.Most jöjjön a legjobb dolog az egészben,az osztályom irtó cuki,a tanárok is nagyon jófejek és a történelem tanárom nagyon érdeklődik az országom iránt és már az első órán megvitattunk pár történelmi kérdést.Fizikaórán is sikerült teljesítenem ugyanis az padtársam könyvéből dolgozva sikeresen oldottam meg a feladatokat,már az első órán.Az évfolyam társaim is nagyon kedvesek és nyitottak,az első nap rengetegen akartak velem selfizni és,ami még érdekes,hogy errefelé Európáról azt hiszik,hogy az az "édenkert".Pedig higyétek el itt sem olyan vészes a helyzet,sőt rengeteg dologban sokkal jobban tudok azonosulni az itteni emberekkel,mint az európaiakkal,mert ők nem azzal tölti az életet,hogy a pénzt kergetik és van idejük kicsit leülni a fűbe és elgondolkodni azon,hogy a világ a mi világunk,az otthonunk csodálatos és az a legnagyobb ajándék,hogy élhetünk.